Jóleső érzés fogott el, mikor a hosszú és fáradalmas út után megpillantottunk pár ismerős arcot a Keleti-pályaudvarban. Rég nem látott barátainkhoz siettünk, nyakukba ugrottunk. Velük karöltve indultunk Sárospatakra, vonattal. A vagonokban uralkodó hőség nem segítette utunk, viszont mindenki hősiesen tűrte a forróságot.
Tekintettel arra, hogy a gyerekek sokat utaztak, és elfáradtak, az első napon a napzárta rövidebb volt a szokásosnál. Mindenki eltette magát holnapra, hogy másnap teljes erőbedobással kezdődhessen a csapatmunka.
Kedden a hagyományőrző napot tartottuk melynek keretein belül csapataink ketté válva ellátogattak a Sárospataki Sváb tájházba és kerámia múzeumba. A Svábház a régi parasztházak mintájára épült, és kiállításával szeretné bemutatni a svábok életmódját és használati tárgyaikat. A tárlatvezetés végeztével a gyerekeknek a tábor egyik ifi vezetője, Edina, tartott kvízjátékot, amelyben a régi foglalkozásnevek mai megfelelőit találhatták ki a táborozók. A délután folyamán a gyerekeknek kézműves foglalkozással készültünk, ahol kipróbálhatták az agyagozást, a körömfonást és a gyöngyállat készítést is. A kézműves délután után még egy táncházban is lehetett részünk, melyet Korondi Zsófia vezetett le. A táncot fáradhatatlan énekkel kísértük, helyenként párokban haladva, néhol körtánccal tarkítva. A lelkesedés hatalmas volt és töretlen, úgyhogy még egy gátjátékkal is meglepték a táborozókat az Erdélyi csapat tagjai, melyet ők készítettek és vezettek le. Témája a “Régi mezei munkák” címet viseli.
A gátjáték során játékos módon megismerkedhettünk a kenyér készítésének módjával, vagy éppen a mezőkön használt szerszámokkal. A gyerekek hatalmas örömmel tértek vissza a gátról.
A napot az Erdélyi csapat vezetője, Bereczki Erzsébet, zárta csapataik bemutatásával és munkásságuk ismertetésével. Végezetül a tábortűz mellett énekelve zártuk a napot.
Szerdán már reggel izgatott készülődéstől nyüzsgött a tábor, mert ez volt a Tengerszem-túra napja. 8 órakor indultunk, hogy a nagy hőség előtt megtegyük az út oroszlánrészét. A túrán először a nemrégiben épített pihenőhelyen álltunk meg, ahol miután mindenki kifújta magát, egyik legfiatalabb táborozónk által megálmodott gátjátékot játszották a táborozók. Mindenki élvezte a játékot, majd felfrissülve folytattuk utunkat a Tengerszemhez. Felérve körbenéztünk, és mint minden évben, azok a táborozók is elámultak, akik már sokadszor látták ezt a természeti csodát. Rövid nézelődés után tovább indultunk a kilátóhoz. Itt mindenki megcsodálta a kilátást, amire egész délelőtt vártak, majd egymást segítve indultunk lefelé. A Tengerszemet körbejárva a pihenőnél újra megálltunk, hogy kifújjuk magunkat, majd indultunk is vissza a táborba.
A csütörtöki nap a Szövetség által utoljára 2017-ben meglátogatott Magyar Nyelv Múzeumának kertje idén újra megtelt vidám gyerek zsivajjal. Kazinczy Ferenc régi birtokán kialakított múzeum szabaduló szobájában a csapatok remek eredménnyel szerepeltek. Gyerek es felnőtt egyaránt meglepődött, amikor egy kissé unalmas kiállítás helyett egy izgalmas játékkal találták szemben magukat. A táborozók körbe járhatták a birtokot, és emellett még egy csapatfoglalkozás is belefért a fák hűsében. Leróttuk kegyeletünket a Kazinczy-sírkert előtt, ahol egy Kárpátaljáról hozott dalt is énekeltünk. A múzeum épülete mellett, akit érdekelt, szemügyre vehette a nyelvcsaládok fáját is. Miután a társaság apraja-nagyja jóllakott a pizzás csigával es a túrós buktával, útnak indultunk hazafelé. A visszaérkezés után Gyurka bácsi gátjátékára került sor. Kicsit meg késve indult, de nagy sikert aratott a gyerekek ügyességét igénylő játék. A játék után az éppen soron levő csapat gyorsan előkészített mindent, hogy korán tudjunk enni. Vacsora után már együtt énekelte a tábor a dalokat. A tábortűznél bátran mondtak szívhangokat kicsik es nagyok egyaránt. A takarodó közeledtével minden táborozó lemosta az aznapi fáradalmakat, és gyorsan nyugovóra tért.
Táborunk résztvevői pénteken sem unatkoztak, hiszen a reggelit követően újabb izgalmas programoknak néztek elébe. Közösen, mint minden évben, ellátogattunk a sárospataki Rákóczi-várba, ahol idegenvezető segítségével megcsodálhattuk a vár belső és külső szépségeit. Emellett sor került a nemesifjak avatási ünnepségére a Vörös-torony Lovagtermében, amely során 5 táborozó gyerek tett esküt a Fejedelem előtt. A múzeum megtekintése után a várkertben várta a táborozókat egy játék.
Ebéd után a gyerekekre szabad délután várt, amikor is besétálhattak a városba, vásárolhattak vagy akár pihenhettek kedvük szerint. 17 órától egy rövid ünnepség alkalmával megemlékeztünk szövetségünk létrejöttének 35 éves évfordulójáról, amely szívet melengető pillanatokkal volt tele. Minden táborozó megfogalmazott egy mondatot arról, mit jelent számukra a szövetség. Az ünnepségen ezeket a vallomásokat felolvasták, s az erre a célra készített kis hajóba rakták. A táborlakók a hajót együtt kísérték a Bodrog partjára, majd két vezető beevezett kenuval a víz közepére, ahol útjára engedték azt.
Ezt követően egy újabb remek gátjáték várt a gyerekekre, amely során betekintést nyerhettek a régi katonai életbe. Vacsora után napzárta következett és végül az esti tábortűz, amely minden nap meghitt percekkel egészítette ki az estéinket.
A Szombat reggel a táborban eltöltött utolsó napjukra ébredtek a táborozók. A reggeli után csapatfoglalkozás következett, ahol a még nem kész próbákat lehetett befejezni. Akinek már készen volt az a hideg idő miatt sajnos a szobájában töltötte a szabadidejét, ahol a gyerekek kártyáztak, beszélgettek leveleket írtak a táborban szerzett barátoknak. Ebéd után még volt idő a próbák véglegesítésére. Az avatást az időjárás miatt másnapra halasztották, így már aznap elkezdtek pakolni a gyerekek. Az esti program is a megszokott volt. Vacsora után kezdődött a napzárta, viszont az eső miatt a tábortűz helyett az étkezőben mécsesek égtek és ott énekeltek, mondták el szívhangjaikat a táborozók. Ezután elolvasták a leveleket, amiket kaptak, és indultak aludni.
Vasárnap reggeli után az avatás következett, ahol mindenki megkapta egész heti munkájának elismerő jelvényét. Az idei jubileumi év emlékére időkapszulát is készítettünk, melybe egyen pólókat, jelvényeket, szövetségi kiadványokat, játékkellékeket és leveleket tettünk. Az avatási ünnepség befejezéseként a kopjafáknál elástuk az időkapszulát, hogy az utókor tudjon a gyermekszervezetről a későbbiekben is. Végezetül elhangzott az idei tábor lezáró mondata: “Pro Patria - hűséggel”. Az induló csapatok, könnyes búcsút vettek a barátaiktól, és elindultak a vasútállomásra.
A beszámolót írták:
Fotók:
Szerkesztette: