Július 21-én külhoni és anyaországi gyerekek és felnőttek gyülekeztek egy számukra nagyon különleges helyen. Egy csapásra régi barátságok elevenedtek fel és új, talán életre szóló kapcsolatok kezdték meg fejlődésüket… Megérkeztünk Sárospatakra!
Az első hivatalos tábori napon mindenki izgatottan ébredt, már az ébresztő előtt nagy nyüzsgés volt a táborban. A megnyitó ünnepséggel indult a program, ahol hagyományaink szerint elhelyeztük a földadományokat a Hármashalmon. Ezután megalakultak a csapatok, összesen öt. Vezetőképző, Várfelderítő – Kossuth-tiszt, Tűzpróba, Igric tiszt, Nemesifjak – Rákóczi-tiszt.
Az első csapatfoglalkozás ismerkedéssel és játékkal telt, majd az ebéd utáni délutáni foglalkozáson mindenki lelkesen kezdett a próbáján dolgozni. Délután egy Eszti által szervezett szuper sportversenyen vettek részt a táborozók, ahol megtanultak csapatként, együttműködve dolgozni. Az erdélyiek délutáni gátjátékában megismerhettük Klárika és Nagyenyed történetét, valamint a két zsarnok, Trajtzig Fritzig és Bór Embukk bukását. Klárikáink gyönyörű szerelmes verset alkottak, minden csapat magas pontszámmal hagyta el azt az állomást. Az est zárásaként egy jó hangulatú napzárta, és meghitt tábortűz után a táborozók nyugovóra tértek.
Szerda reggel városi sétára indultunk, ahol meglátogattuk a vízikaput, a Szent Erzsébet Bazilikát, ahol a Szövetség új tagjait avattuk fel, majd a kollégiumot, ahol rövid megemlékezést tartottunk a szabadságharcban harcoló diákok emléktáblája előtt, és végül a szoborkertet, ahol egy rövid kis játék volt, amiben meg kellett keresni a csapatoknak néhány emlékszobrot.
Ebéd után egy kétórás kézműves foglalkozás következett, ahol a táborozók agyagozhattak, készíthettek karkötőt, az új táborozók pedig fonhattak nyakkendőt, a sütés után érdeklődők pedig cirkos kalács sütésében vehettek részt. Ezután táncház várt ránk, amit minden táborozó évről évre jobban szeret. Táncoltunk, sokat nevettünk és szabadidejükben a gyerekek tovább táncoltak. A délutáni program része volt még egy izgalmas gátjáték is, ahol mindenki aktívan részt vett. Vacsora után következett a napzárta, közösen megbeszéltük az élményeinket, és egy tábortűzzel fejeztük be a napot.
A csütörtöki napon kis csapatunkkal útnak indultunk a Magyar Kálváriához. A város nyüzsgése mögött egy barátságos, kanyargós hegyi ösvény vezetett felfelé, amely már önmagában is különleges hangulatot adott a kirándulásnak. A gyerekek lelkesek és kitartóak voltak, így az út során nevetésből és jókedvből sem volt hiány.
Bár az emelkedő néhol próbára tette az erőnket, senki sem csüggedt el, a kilátás a magasból minden fáradságért kárpótolt minket. Fent, az emlékműnél a vezetők egy része megható előadással készült, amely mély nyomot hagyott bennünk. A visszaút gyorsan eltelt, és hamarosan már az ebédre készültünk.
A délután folyamán a csapatok folytatták választott próbájuk írását, amivel mindenki szépen haladt. A foglalkozást követően a gátjáték következett, amelyet a Felsőszeliek szerveztek és bonyolítottak le – ezúttal az aratás témakörében. A játék hatalmas sikert aratott a táborozók körében: a furfangos kérdések és talányos feladatok mindenkit lekötöttek, és sok vidám pillanatot szereztek. A nap zárásaként együtt énekeltünk, aztán átsétáltunk a tábortűzhöz, ahol néhány szívből jövő gondolat és csendes dal után lassan mindenki nyugovóra tért.
A pénteki napon az ébresztőt és a reggelit egy csapatfoglalkozás követte, amit a táborozók ügyesen kihasználtak arra, hogy haladjanak a próbáikkal, majd egy kis szünetet tartva, ebéd után újult erővel folytatták a munkát. Egy páran gyönyörű munkát végezve be is fejezték próbáikat.
A második csapatfoglalkozás után kicsit szusszantunk, majd elindultunk a már éves hagyománnyá vált túránkra a Megyer-hegyi tengerszemhez. Odafele busszal könnyítettük meg a melegben lévő gyaloglást. A túra egy egész napos munka után nem volt egyszerű feladat, de mindenki, kicsi és nagy egyaránt hősiesen megtette a távot. Hazafele a pihenőnél várt minket a jól megérdemelt vacsora. Mire hazaértünk, már égett a tábortűz, így a napot egy közös énekléssel zártuk.
Szombaton reggel szokásainkhoz híven ellátogattunk a sárospataki Rákóczi-várba. Az idegenvezető a vár helyiségeit bemutatva elkalauzolt bennünket a dicső múltba. Ezt követően sor került a nemesifjak avatási ünnepségére a Vörös-torony Lovagtermében, ahol a Fejedelem 8 személyt emelt fel maga mellé.
A vármúzeum megtekintése és egy rövid fényképezkedés után a táborozókat egy történelmi játék várta a várkertben. Ebéd után a gyerekek szabad délutánt kaptak: besétálhattak a városba vásárolni, vagy maradhattak a táborban pihenni és beszélgetni. A hazaérkezést követően Gyurka bácsi gátjátékára került sor, ahol a táborozók betekintést nyerhettek a magyar honvédek életébe. A jól megérdemelt vacsora után napzártával, majd esti tábortűzzel zártuk a hosszú, de élményekben gazdag napot.
Borongós reggelre ébredtünk, mintha az égiek is tudták volna, hogy közeledik a búcsúzás pillanata. A délelőtt csapatfoglalkozással telt, mindenki az utolsó simításokat végezte a próbáján. Ebéd után a vezetőképző csapat ifjú tagjainak játékán vehettünk részt, ahol újszerű, de nagyon kreatív feladatokat kellett megoldani.
A délután hátralévő része a levélírásról, illetve a záróünnepségre készüléssel telt. Késő délután már az időjárás is partnerünk volt egy csodás, meghitt avatás megtartásában. A csapatok egymás után felsorakoztak a Hármashalom előtt, ahol a fogadalmak elhangzása után mindenki megkapta a heti munkáért járó jelvényét. A csapatvezetők és a táborvezetők javaslatára páran egyéni kitüntetésben részesültek. Vacsora után elérkezett az utolsó napzárta és tábortűz, amit régi szokásunk szerint egy nagy körben egymás kezét fogva zártunk le. A levelek kiosztása után lassan mindenki nyugovóra tért.
